Futni mégis jó!

Futni mégis jó!

Régebben nem szerettem futni, nagyon nem szerettem. Igazából a „nem szerettem” talán túl enyhe kifejezés: el sem tudtam volna képzelni, hogy engem bármi vagy bárki valaha is rávehetne arra, hogy fussak – ha nem feltétlenül muszáj. Utáltam futni az iskolai felméréseken is, hamar elfáradtam, bevallom őszintén: számomra a futás mindig is kínszenvedés volt.

Aztán néhány hónappal ezelőtt valami hirtelen megváltozott. Ma sem tudom, hogy ezt mi válthatta ki, de egyszer csak azt kezdtem érezni, hogy nekem futnom kell. A késztetés nem szűnt napokkal, hetekkel később sem, sőt egyre erősödött bennem, ezért minden ellenérzésemet legyőzve végül úgy döntöttem, hogy belevágok és futni kezdek én is. Tovább

Lájkolj és kövess minket!

Jóga – szerelem második látásra

Jóga – szerelem második látásra

A jógával először több mint 10 évvel ezelőtt ismerkedtem meg, amikor egy fél éves kezdő tanfolyamra jelentkeztem még az egyetemi éveim alatt. Minden órán ott voltam, és lelkesen vetettem bele magam a gyakorlásba: ismerkedtünk az ászanákkal, légzőgyakorlatokat végeztünk, beszélgettünk, relaxálunk és próbálkoztunk a meditációval is. Mindennek ellenére a 6 hónap elteltével valahogy mégsem éreztem magamban motivációt arra, hogy folytassam a jógázást, szóval nem mondhatnám, hogy szerelem volt első látásra. Sőt, akkoriban el sem nagyon tudtam volna képzelni, hogy én még valaha jógázni fogok.

Az elmúlt években folyamatosan kerestem a nekem leginkább megfelelő mozgásformát és hosszabb-rövidebb kihagyásokkal kitartóan végigpróbáltam mindent, amire csak lehetőségem nyílt: úszás, squash, kangoo, kick-box, aerobic, step-aerobic, görkorcsolya, gerinctorna, callanetics, de egyikben sem találtam meg igazán önmagam. Tovább

Lájkolj és kövess minket!

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg ismerőseiddel is! :)