Vegánnak lenni = lemondás?

Sokan hiszik azt, hogy vegánnak lenni csupán a lemondásokról szól. A mai napig nem igazán tudok mit kezdeni az olyan kérdésekkel, mint: És akkor te ebből nem ehetsz? Hogy bírod ki sajt nélkül? Tényleg csodálom a kitartásodat, én már biztosan feladtam volna!

Ha valaki ilyeneket kérdez vagy mond, akkor az ő fejében valószínűleg az a kép él, hogy aki vegán, annak lemondásokkal teli az élete, és kívülről már-már önkínzásnak tűnik ez az életmód. Ezzel kapcsolatban számomra mindig az a legfontosabb, hogy elmondjam, nem érzem és soha nem is éreztem úgy, hogy vegánként bármiről is le kellene mondanom. Ha azt kérdezik, nem ehetek-e valamiből, én mindig azt válaszolom, hogy természetesen ehetnék bármiből, de nem szeretnék, mert meghoztam egy döntést, ami néhány finom falatnál ezerszer fontosabb a számomra. Másrészt ez nem egy diéta vagy egy múló hóbort, hanem elköteleztem magam egy olyan dolog, az állatok védelme és a nem ártás mellett, ami sokkal fontosabb, mint egy fincsi sajtos pirítós (amit mellesleg növényi sajtból is el lehet készíteni ;)).

Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a családom és a közeli barátaim elfogadták (ki hosszabb, ki rövidebb idő után), hogy így élek, nem akarnak megváltoztatni, nem néznek csodabogárnak, nem kötekednek vagy viccelődnek rajtam, hanem elfogadják, hogy ez az én döntésem, az én szabad választásom, amire senki sem kényszerített. Sőt, még olyan is akad, aki tisztel azért, hogy meghoztam ezt a döntést.

Lehet, hogy ezt mi vegánok nem hangsúlyozzuk eléggé, de vegánnak lenni nem csupán lemondás. Sőt, számomra éppen az ellenkezője! Miért kellene lemondani bármiről is? Természetesen, ha egészségügyi okokból követ valaki növényi étrendet (tehát definíció szerint nem vegán), akkor lehet, hogy mindössze egy lemondásokkal teli, önsanyargató diétának tűnik, amit addig folytat, amíg el nem éri a kívánt célt. Aztán nyugodt szívvel abbahagyja, hiszen nincs mögötte mélyebb motiváció. Aki vegán, annak viszont nagyon is van. Nekem ráadásul már többszörös ez a motiváció. A legelső és legfontosabb valóban mindig is az volt, hogy ne ártsak az állatoknak, aztán ehhez szépen lassan hozzáadódott az, hogy a lehető legkevesebb kárt tegyek a környezetemben az életmódommal, és nekem az is nagyon fontos, hogy emellett egészségesen is táplálkozzak. Mert igen: vegánként is lehet borzasztó egészségtelenül táplálkozni, akármilyen hihetetlenül is hangzik. Számomra az etikai oldal szorosan összefonódik a vegánság ökológiai és egészségügyi vetületével, egyik sem fontosabb a másiknál, szinte elválaszthatatlanok egymástól.

Egy kívülálló számára viszont számos helyzetben úgy tűnhet, hogy vegánként rengeteg mindenről le kell mondanunk: nem ehetünk húst, sajtot, tejet, túrót, tojást, vagy mézet, nem hordhatunk gyapjút, szőrmét, selymet és bőrt, nem járhatunk cirkuszba vagy állatkertbe és számos más nehézségbe ütközünk az élet egyéb területein is.

Nem hiszek abban, hogy egy lemondásokkal teli élet valóban lehet teljes. Csakhogy én egyáltalán nem érzem lemondásnak, ahogyan élek! Sőt! 🙂 Színesebb lett az életem, kinyílt a világ, új embereket ismerhettem meg, korábban nem ismert alapanyagokat használok a konyhámban, sokkal több zöldséget és gyümölcsöt eszem, új motivációk hajtanak, sokkal kreatívabb lettem a tiszta növényi ételeknek köszönhetően és olyan kozmetikumokat használok, amelyekhez nincsen szükség arra, hogy egy másik élőlénynek fájdalmat okozzak. Számomra ez mindennél fontosabb. Akadt, aki ezt egyenesen önzőségnek nevezte. Igen, valóban önző vagyok, hiszen sokkal jobban érzem magam így és boldoggá tesz a tudat, hogy nem kell ártatlan állatoknak szenvednie miattam. Büszke vagyok rá, hogy vegán vagyok, és ezt a döntést soha, de soha nem fogom megbánni.

Aki tehát úgy érzi, hogy a vegánság csak lemondásokkal jár, az nem is tévedhetne nagyobbat! Van vegán csoki, sajt, és gyakorlatilag nincs olyan étel, amit ne lehetne veganizálni. (Igen, meg a habcsókot és a macaront is el lehet készíteni tisztán növényi hozzávalókból). Vannak vegán húspótló készítmények, kolbász, szejtán, sőt még vegán rák is létezik, ami nemcsak úgy néz ki, hanem az íze is kísértetiesen hasonló. Rengeteg féle vegán és cruelty-free kozmetikumot lehet már kapni, a többségük még csak nem is drágább, mint a megszokott márkák. A ruházkodásnál minimális odafigyeléssel könnyedén kikerülhetjük az állati összetevőket, a cirkusz és az állatkert helyett pedig jöhet egy kiadós séta, vagy egy kis testmozgás a szabadban.

Az elején valóban nem könnyű, hiszen a megszokott életünkön változtatunk drasztikusan, ami tényleg nehéz. De hidd el, ha van mögötte motiváció, szívből csinálod, és igazán akarod, akkor mindenre találsz majd megoldást. Én pedig itt a blogon, igyekszem ebben segíteni.

Lájkolj és kövess minket!

Vélemény, hozzászólás?

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg ismerőseiddel is! :)